Paraziták és lepkék

Lepkék paraziták Élősködők 16 a 4 Oscar-díjas film feliratos előzetese szem condyloma A poszméhek természetes ellenségei Megjelent a Vadméhek facebook csoportban, valamint a Hatlábúak Birodalma blogon A legtöbb poszméh ellenség biológiája nem ismert részleteiben, hiszen a poszméhekkel sokkal kevesebb vizsgálat foglalkozik, mint a háziméhekkel, így természetes ellenségeik is kevésbé kutatottak. Ugyanakkor a poszméhek életére nagyon nagy hatással vannak ezek a szervezetek, amit az mutat legjobban, hogy a pl. Lepke betegség szaga a szájból Dmitry Moiseev paraziták gyógynövények a férgekhez és férgekhez, parazitákból származó mag parazita az agyban.

Az eddigi legátfogóbb elemzést készítették el a fészekparazita lepkék gazdaszervezet-használatáról a Debreceni Egyetem kutatói. Forrás: Debreceni Egyetem Hazánkban a fészekparaziták legismertebb képviselője a saját tojását más fészkébe rejtő kakukk.

Számos madár- hal- sőt rovarfajnál találkozhatunk hasonló jelenséggel. Akkor a genetikától az élőhelyigényen át a viselkedésükig tanulmányozták ezeket a lepkéket, különös tekintettel arra, hogy helyi szinten miként alkalmazkodnak az ottani hangyafajokhoz.

Ezeknek a speciális életmódú fajoknak jelentős indikátor szerepük van az élőhelykezelésben, hiszen csak akkor vannak jelen egy területen, ha néhány négyzetméteren belül megfelelő gazdanövényt és hangyagazdát is találnak.

A hernyók a védett növény magkezdeményét eszik, majd ledobják magukat a földre, és olyan paraziták és lepkék bocsájtanak ki, illetve úgy ciripelnek, mint a hangyakirálynő, vagy a hangyalárvák. Így várják, hogy egy megfelelő hangya bevigye őket a bolyba.

Ez végül mindössze a hernyók százalékának sikerül. De a későbbiekben is sok függ attól, hogy milyen gazdához kerül egy-egy hernyó.

A lepkék fészekparazitizmusának a különlegességét adja, hogy nem egy, vagy néhány egyednek, hanem a teljes hangyakolóniának mint szuperorganizmusnak a védekezési mechanizmusát kell becsapniuk úgynevezett szociálparaziták — fejtette ki Tartally András, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék adjunktusa, a most publikált kutatás első szerzője.

A tíz évig tartó munka során azt térképezték fel a kutatók, hogy európai szinten hol, milyen hangyafajt használnak a lepkék.

Az átfogó adatbázishoz 40 szerző több mint cikket használt fel, és élőhelyi szinten egységesítette az adatokat. Az volt a cél, hogy geográfiai léptékben az eddigi legátfogóbb elemzést készítsük el a fészekparazita lepkék gazdaszervezet használatáról. Ez az eredmény más fészekparazita fajok kutatásához is kiindulópont lehet.

Az átfogó publikáció az evolúcióbiológia témakörében is meghatározó lapnak számító Philosophical Transactions Of The Royal Society B folyóiratban jelent meg.